Nos,

a fene fog féltizenegy tájt blogolni. Már az angol nyelvtanfolyamon utáltam, hogy muszáj hobbival rendelkeznem, és szeretnem vagy nem szeretnem a mexikói ételeket. Erre itten felsorolást kellett volna adni a kedvenc zenéimről (aztán egy-két hónaponként cserélgetnem, ahogy a facebook-os fiam "rajongásainak" frekvenciáját figyelem),  a kedvenc filmjeimről (jó, rendezőket sorolhattam volna többet, de tudjuk, ötven fölött hanyatlik a memória, és elsőként a tulajdonnevek rejtőznek el). A könyvek meg... A dzsungel könyve 1-2, Olcsó Könyvtár sorozat, 3,- Ft/köt. Az volt életem első olvasmánya, mese is, állatos is, irigyelhető, példaképnek alkalmas gyerek is van benne, naná, hogy kedvenc. Ki ne szeretné, ha anyja helyett inkább egy bölcs maci nevelné...

Ide kapcsolódik, hogy mi még csak egy évig jártunk óvodába, ötévesen. (Akkor olvastam a Kipling-könyvet.) Az óvónénik keresztnevét nem tudtuk, "óvónéni"-nek kellett szólítani, őket, máig emlékszem arra a középkorú mázsás tehénre, amelyik az ebéd utáni alvásokat vezényelte. Kéz a takaró fölött, óvónéni elbődül: "Dancs, hunyd be szemed!" - én meg aludjak. Bizony, vezetéknevünkön szólítottak. 

Nyugi, nem folytatom. Pedig ott voltam szerelmes Ildikóba. Szőke volt, loknis és nagyon szép. Nem tudom, viszontszeretett-e. Jellemző...

Hát csihuhu, elindult a blogmozdony. 

Később képek is lesznek.