A tegnapi és a mai nap híre: Berci (lásd balra), nyolc hónapos ifjonc létére gyíkot fogott. Nem is egyet. Vagy ha igen nem egyszer. Tegnap tettenértem, kimentettem a hüllőt a karmai közül. Ilyenkor tavasszal még sokkal szebbek a gyíkok, mint a késő nyári kánikulában: friss, csillogó zöldek, egészen növényszerű a színük, és mintha kevéske aranyporral meghintették volna (mint amit fontosabb bulikra a nők szoktak a szemhéjukra kenni - de a gyíkon sokkal természetesebben hat). Amikor elvettem Bercitől, már fel volt hasítva az oldalán a bőre, de úgy láttam, csak a díszes felhám, alatta rendben lévőnek látszó barna burkolata volt. Élt, közlekedett - igaz, nem futva. 

A ma délelőttin már nem tudtam segíteni, az ablakból láttam, amint iszkol a macsek a padlásra, szájában egy gyíkkal. Nyilván tanult a tegnapi esetből.

Azt azért megjegyzem, hogy nem éhezik a macska.