2009. április 22., szerda

Tagja vagyok egy népszerű közösségi oldalnak. Hasznosnak bizonyult (amennyire hasznos az, hogy osztálynévsorok birtokába jutottam, több tényleg kedves volt osztálytárs levelét megválaszolhattam, más, szintén kedvesekét válasz nélkül hagytam minden ok nélkül). Nohát, tegnap jön a lapomra egy üzenet: hölgy nagyon szépen kéri, jelöljem őt ismerősnek. Indoklás: a fogyatékkal élők társkeresésének segítése igen nemes küldetés. Bővebbet ilyenésilyen honlapon.
Azt hiszem, általában vett naivitásom, és nem a neten való gyakorlatlanságom miatt estem gondolkodóba: honnan a fenéből veszi ez a nő, hogy társat keresek, amikor regisztrálva sem vagyok egy ilyen oldalon sem. Meg hogy fogyatékkal élek. No mindegy, lássuk a honlapot! Az olvasó nyilván tudja már, amiről én csak a honlapból értesültem: társkereső cég reklámoz. Nagyjából egy temetkezési iroda kenetes hangján. 
Eszembe is jutott rögtön két emlékezetes botrány az elmúlt évekből: egyiknél azzal bukott le a kegyeleti  vállalkozó, hogy teherautójában "csomagolatlanul" egymásra stószolva szállította a hullákat, a másik esetben  amikor a gyászhuszárok vállukra vették a koporsót, és elindultak vele kifelé a ravatalozóból, kiszakadt a koporsó feneke, és az elhunyt kizuhant a gyásznép elé.
Nem jelöltem ismerősnek a hölgyet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Valószínűleg szeretlek. Ha tudnám, ki vagy, már most biztosat mondhatnék erről.