Berci. Élt 9 hónapot és három napot.

Gyász

Lehet, hogy már negyedik napja nincs. Harmadik napja tudom. Most teszem fel magamnak az első értelmes kérdést Berci haláláról (ha sikerül feltennem): miért gyászolom úgy, ahogyan állatokat nem szokás? De most is megállok: miért magamról beszélek? Miért nem arról, hogy kilenc hónapig élhetett csak?

Miért? "Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve"? Mi az, hogy "adta"? Nem nekünk adta őt, mik vagyunk mi egy élethez mérve? Az életet adta, neki. Övé volt az élete, nem a miénk. Az öröm, ami az életéből nekünk jutott, morzsa volt az ő életöröméből. Miért vette volna el az Úr a kilenc hónapos kölyöktől?

Módfelett, szertelenül szerette a tejet. A kezembe kapaszkodott (puhán, behúzott körömmel), amig kitöltöttem a tálkába, de mindig végigcsurgott a fején, mert amint meglátta, hogy folyik a dobozból, nyomban beledugta az orrát a tálba. Ha a reggeli kávémhoz nem maradt tej, neki akkor is adtam. Én, a senki bűnös ember. Az Úr pedig elvette volna tőle? Miért?

Vagy nem az Úr vette el? A véletlen úr lehet az Úr fölött? Elveheti, amit az Úr adott?

Most már biztos, hogy a halálon túli élet hiedelme: hiedelem. A gyászában tehetetlenül őrlődő ember hiedelme. Akárhogyan csűrjük-csavarjuk, negyedik dimenzióba képzeljük, itt marad a test. Megkettőződni biztosan nem fog, hogy a volt-test itt romoljék, a lett-test, a túlvilági pedig közben éljen úgy vagy jobban, mint eddig itt. Ha pedig valami egészen más az a túlvilági lény - akkor más. Nem azonos azzal, ami volt a földi életben. De mi lehetne egy állatka azon a túlvilágon? Mi más tud lenni? Akinek annyi az élete, hogy szereti a tejet és a nyers húst, szeret a kerti gazban bogarászni, nagy lendülettel fölszaladni a fára, egy másik fa alá leheveredni aludni, éjszaka a szomszéd pincéjében egerészni, fejét ember-barátja kezére hajtva dorombolni, kutya-barátjával évődve verekedni - mit csinál a túlvilágon?

És az ember? Imádkozik, zsolozsmázik? Agy nélkül nem megy. Az pedig itt maradt. De hogy a lélek, mert az csak az embernek van? Szelleme (spiritus) csakugyan. De agy nélkül az sem működik. Nincs ennek ellentmondó adatunk. Lelke pedig (animus) vagy van éppúgy az állatnak is, vagy az embernek sincsen, csak az érzelmi életét annak nevezi, nehogy összetévesszék az állatéval.

A többi merő teológia és filozófia. Egy macskakölyök pusztulásának a botrányát, gyalázatát, elviselhetetlenségét egyik sem oldja fel.