Berci. Élt 9 hónapot és három napot.

Áldott emléke teremtsen békét ember, állat és Isten között.

Ma a szerkocsiba is pakoltam egy keveset, Berciről és Istenről pedig tegnap is írtam.

GONDOLKODÓSZÉK 3

Isteni marketing

„Az események érdekfeszítő láncolatának kezdetén Isten megteremti a világot, majd Ádámot és Évát az Édenkertben. A történetek között Noé bárkájának drámai kalandjáról is olvashatunk, és nyomon követhetjük a zsidó nép megszületését.”

(A Reader’s Digest Képes Biblia c. kiadványának fülszövegéből.)

Az almáról

Bölcs teológusok és filozófusok (sőt pszichológusok is) könyvtárnyi irodalmat hordtak össze a Tudás Fájának gyümölcséről, annak hatásáról, a bibliai történet szimbolikájáról. Ádámot és Évát mindannyian kész embernek tekintették. Tévedtek.

Magyarázatképpen elmondok egy példát. Ma este megcsípett egy jókora szúnyog, holnap délig viszketni fog a csípés helye. A teremtés rendjét, Isten akaratát teljesítette. Én is, amikor agyoncsaptam. De én ezután levettem a polcról a mérget tartalmazó spray-t, kizavartam a macskát (mert tudtam, mit teszek), becsuktam az ablakot, és jól megszórtam a levegőt a flakonból. Hogy az összes szúnyog elpusztuljon, az ártalmatlan hímek, a jóllakottan szunyókáló nőstények, meg mintegy mellékesen az idegesítően zümmögő, de légynek sem vétő legyek is. Ezt a lehetőséget, képességet nyilvánvalóan nem Istennek köszönhetem. Vagy igen? Istentől teremtett állat- és növényfajok egészen hasonló módon történt kipusztítása Isten akarata lett volna? Az ember Isten teremtő akarata ellen – Isten akaratából? Quia absurdum est?

Jusson inkább eszünkbe Sátán! Hiszen nélküle nincs bűnbeesés. Az Ádám-Éva nevű teremtményt Sátán fejlesztette állatból kész emberré. Isten akarata – sőt tudta – nélkül. „Ádám, hol vagy?” – kérdezte Isten. Mert szem elől vesztette teremtményét. (Amikor azután viszontlátta, megátkozta verejtékes kenyérkereséssel, fájdalmas szüléssel. Nagyon sokkal később elpusztította özönvízzel, egyetlen család kivételével, akik menekülésüket vérfertőzéssel ünnepelték. Még sokkal később kiválasztott egy nációt, hogy a többi nációnak legyen kiket fogságban tartania, utóbb gyűlölnie, kiirtásukra törekednie. Ezek a gyűlölős-kiirtós nációk egyébként a legutóbbi évtizedekig a kiválasztott náció legszentebb fia, egyszersmind Isten fia követőinek vallották magukat. Újabban más nációk jeleskednek az irtás terén, szerintük Isten azonos ugyan az irtandók istenével, ám a Fiú csupán próféta, az övékhez hasonló, de kisebb annál. Ez azonban már egy másik történet, a homo sapiensé, nem a bűnbeesésé.)

Összefoglalva: Lévi-Strauss tudósít a pucéran gyűjtögető-vadászgató, puszta földön háló, tökéletes ártatlanságban promiszkuizáló dél-amerikai indiánokról. Az 1950-es évekig sikerült a szó szoros értelmében elmenekülniük, elrejtőzniük a civilizáció mindennemű kísértése elől. Talán azóta is. Állatrendszertani értelemben homo sapiens-ek ők is, persze, de kész embernek, Ádám-Éva és Noé leszármazottainak nem tekinthetők. Vagy a Tudás Fája, vagy Sátán hiányzik az ő Édenükből. (Nem elhanyagolható a pucérság, emlékezzünk a teremtés-történetre: „...megijedtem, mert mezítelen vagyok” – mondja Ádám az Úrnak. És „Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy?” – így vonja kérdőre őt az Úr,) Az indián törzzsel szemléltetett, bűnbeesés előtti Ádám-Évát csak ugyanaz az egyetlen körülmény különbözteti meg a bonobóktól, amely Ábellal, Káinnal és bármely későbbi emberrel összekapcsolja őket: az Isten teremtette génállomány. Ami ellenben megkülönbözteti teremtéskori ősszüleinket a bűnbeesés utániaktól, meg mitőlünk (a „hiányzó láncszem”?), azt bizony Sátánnak köszönhetjük. (A többi csupa kérdőjel: ugyan mivégre teremtett az Úr olyan lényt, amely a bonobóktól csak testalkatában meg abban különbözik, hogy kommunikálni képes Sátánnal, ha nem akarta, hogy kommunikáljon vele? Vagy a kommunikációt megtervezte ugyan, de eredményével, az almaevéssel, Sátán sikerével nem számolt? Szabad, de Sátánnak keményen ellenálló embert tervezett? És miért nem sikerült ez neki? Isten, a szabad akarat, és Sátán háromszöge nem fér meg egy bolygón?) 

Másképpen, avagy
Értelmes tervezés? Intelligens evolúció?

Nos, igen... Csakugyan muszáj volt két lábra állnia az embernek, másképpen nem érné fel az asztalt.

                                                Berci. Élt 9 hónapot és három napot.

Gyász

Lehet, hogy már negyedik napja nincs. Harmadik napja tudom. Most teszem fel magamnak az első értelmes kérdést Berci haláláról (ha sikerül feltennem): miért gyászolom úgy, ahogyan állatokat nem szokás? De most is megállok: miért magamról beszélek? Miért nem arról, hogy kilenc hónapig élhetett csak?

Miért? "Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve"? Mi az, hogy "adta"? Nem nekünk adta őt, mik vagyunk mi egy élethez mérve? Az életet adta, neki. Övé volt az élete, nem a miénk. Az öröm, ami az életéből nekünk jutott, morzsa volt az ő életöröméből. Miért vette volna el az Úr a kilenc hónapos kölyöktől?

Módfelett, szertelenül szerette a tejet. A kezembe kapaszkodott (puhán, behúzott körömmel), amig kitöltöttem a tálkába, de mindig végigcsurgott a fején, mert amint meglátta, hogy folyik a dobozból, nyomban beledugta az orrát a tálba. Ha a reggeli kávémhoz nem maradt tej, neki akkor is adtam. Én, a senki bűnös ember. Az Úr pedig elvette volna tőle? Miért?

Vagy nem az Úr vette el? A véletlen úr lehet az Úr fölött? Elveheti, amit az Úr adott?

Most már biztos, hogy a halálon túli élet hiedelme: hiedelem. A gyászában tehetetlenül őrlődő ember hiedelme. Akárhogyan csűrjük-csavarjuk, negyedik dimenzióba képzeljük, itt marad a test. Megkettőződni biztosan nem fog, hogy a volt-test itt romoljék, a lett-test, a túlvilági pedig közben éljen úgy vagy jobban, mint eddig itt. Ha pedig valami egészen más az a túlvilági lény - akkor más. Nem azonos azzal, ami volt a földi életben. De mi lehetne egy állatka azon a túlvilágon? Mi más tud lenni? Akinek annyi az élete, hogy szereti a tejet és a nyers húst, szeret a kerti gazban bogarászni, nagy lendülettel fölszaladni a fára, egy másik fa alá leheveredni aludni, éjszaka a szomszéd pincéjében egerészni, fejét ember-barátja kezére hajtva dorombolni, kutya-barátjával évődve verekedni - mit csinál a túlvilágon?

És az ember? Imádkozik, zsolozsmázik? Agy nélkül nem megy. Az pedig itt maradt. De hogy a lélek, mert az csak az embernek van? Szelleme (spiritus) csakugyan. De agy nélkül az sem működik. Nincs ennek ellentmondó adatunk. Lelke pedig (animus) vagy van éppúgy az állatnak is, vagy az embernek sincsen, csak az érzelmi életét annak nevezi, nehogy összetévesszék az állatéval.

A többi merő teológia és filozófia. Egy macskakölyök pusztulásának a botrányát, gyalázatát, elviselhetetlenségét egyik sem oldja fel.